Régen a szokások és szabályok keretet, biztonságot adtak (Biblia, törvénykönyvek, népszokások), ma ezek fellazultak. Nagy a szabadság, sok mindent lehet, de nem minden használ, sőt! Kevés az útmutató, hogy a rengeteg lehetőség közül melyiket válasszuk, melyikkel leszünk boldogok? Hol vannak a bevált receptek, hogy ne a saját bőrünkön kísérletezgessünk? Mert mi van, ha nem jött be? Megszívtuk? Jaj, de jó. :((
Az interneten rábukkantam pár videóra, amik a Frizbi korábbi felvételei voltak. Mivel nagyon keveset nézek tv-t, a Frizbit sem láttam eddig, de ezt most élveztem. Hallgatva a beszélgetéseket, eszembe jutott pár gondolat, és nagyon kíváncsi vagyok a Te véleményedre is.
Az egyik műsorban Bódi Margó és Guszti voltak a vendégek. Margó mesélt a lovári roma hagyományokról. (itt a videó)
Bár sok mindenben nem értek egyet (és sokban igen), azt gondolom, hogy akinek az életét népszokások igazgatják, az egyszerre van általuk megkötve, de biztonságban is.
Nos, nézzük a szigorúan a magánvéleményem, mi az, amivel egyetértek, és mi az, amivel nem:
- Margó azt hangoztatja, hogy az ő dolga a férjét kiszolgálni. És ő ezt örömmel megteszi.
Vélemény: vegyes.
Igen, mert időnként nem baj, ha kiszolgáljuk a társunkat (akár férfi, akár nő). Lehet, hogy elfoglalt, beteg, nagy lelki megpróbáltatás alatt van, vagy csak úgy, hadd örüljön. Ha kölcsönös az adok-kapok, akkor abba akár az is belefér, hogy az asszony kiszolgálja a párját, és a párja is valami mód a nőnek kedvére tegyen, vagy hozzájáruljon a kettejük/ családjuk kapcsolatához. Akár úgy is, hogy rengeteget dolgozik, és mikor hazaér, meleg étel várja, és a kedvese a figyelmesség kifejezéseképp elé teszi, szed neki.
Nekem az ellen van mindig kifogásom, amikor az egyik szolgál, a másik meg viszonzás nélkül, hosszú időn át fogadja (és képes lenne viszonozni, de nem teszi). Ilyenkor simán azt gondolom, hogy abba kell hagyni a másik kiszolgálását.
De ha valaki örömmel kiszolgálja a párját, és jól érzi magát ettől, akkor tegye nyugodtan.
- Hosszú hajat viselnek a nők. A fiatal lányok, asszonyok kibontva, utána már összefogva, copfban, Margó korában pedig kontyba fésülve.
Vélemény: vegyes.
Jónak tartom, ha egy nő a külsejében is nőies. A hosszú haj pedig egy nő ékessége lehet, nőiességének jelképe. Az, hogy kibontva, vagy bekontyolva viseli-e valaki, szerintem mindegy, nem függ a korától. Bár az a megszokott, hogy negyven felett, ha nem is kontyosak a nők, elkezdenek praktikus rövid frizurát hordani. Nekem a rövid haj ellen sincs ellenvetésem, lehet az is szép, és aki azt szereti, és jól áll neki, azt hordja röviden. De szerintem a hosszú haj nőiesebb.
- Nem hordanak „szemérmetlen” öltözéket. Nincs miniszoknya, se nadrág, se mély dekoltázs.
Vélemény: igen.
A szoknya a nőies ruhadarab – bár a nadrág sokkal praktikusabb. De egy nadrág valóban jobban megmutatja a csípőt és feneket, mint egy szoknya.
Mini, mély dekoltázs: nem ítélem el, csak egyre figyeljünk: Aki lotyónak öltözik, az ne csodálkozzon, ha lotyónak nézik.
Most kapni fogok a fejemre, hogy hát, mi van abban, és csak olyan ruhát lehet kapni. Semmi baj, csak akinek be lehet látni a bugyijáig, vagy lehet látni a kibuggyanó kebleit (nem csak a férjnek, akit a látvány egyedül megilletne) arról könny(ebb)en gondolják, hogy könnyűvérű. Ezt mutatja a ruhája. Hát, ez van, az emberek már csak ilyen sztereotípiákban gondolkoznak.
- Szűzen házasodnak.
Vélemény: igen.
Ez szintén ellen megy a divattal és mai közízléssel. Szerintem marhára nincs szükség arra, hogy mindenki mindenkivel összefeküdjön és élvezkedjen. Persze, akinek ez tetszik, tegye kedvére, de jó lenne a fiataloknak elmondani, hogy a szüzesség érték, és mire is jó mindenkivel lefeküdni? Esetleg élvezetet okoz? Nőknél erre sincs garancia. Tapasztalatszerzés? Minek?
Mennyivel jobb egy társsal, akit egy életre a párunknak választottunk, megtanulni közösen, mi okoz örömet. Össze-vissza kefélni a nyulak is tudnak. Egy ember ennél többre hivatott. Mit veszít valaki, ha csak a párjával szerelmeskedik egész életében? Ha örömteli a házasélete, akkor bizony, az égvilágon semmit.
- Nincs válás
Vélemény: igen.
A gyerekeknek a család a biztonságot nyújtó nevelőhely. Bár egyre ritkább, hogy a szülők együtt maradjanak, de ez lenne a normális. Nem azt mondom, hogy ne lehessen elválni bántalmazás, erőszak esetén, de minden szírre-szarra elválni nagyon éretlen hozzáállás. Óriási a felelősség a párválasztáskor, épp, amikor a rózsaszín köd belepi az agyat. Utána a válást, mint alternatívát ki kellene törölni a lehetőségek közül.
- Házasság
Vélemény: igen.
Nem a papírtól lesz jó egy kapcsolat. De a rituáléknak igenis van fontosságuk. Ország-világ, ismerősök előtt felvállalni a másikat, kijelenteni, hogy hozzá kötjük az életünket, ehhez kell elhivatottság. Egy együttélésnél mindig ott az ideiglenesség bélyege: gyanús, hogy valaki szabadon akar hagyni egy kiskaput a könnyebb távozás érdekében.
- A házaspárok szemérmesek, egymást sem nagyon látják meztelenül, sötétben szeretkeznek. Csinos fehérnemű, orális szex elképzelhetetlen. Ilyet egy tisztességes nő nem csinál.
Vélemény: nem.
Ami mindkét félnek örömet okoz, és kettejük közt történik, az szerintem ajánlott és kívánatos. A nők legyenek dögösek, és csábítsanak, a férfiak pedig kanosak és minden módon, kézzel, szájjal, nyelvvel is kényeztessék asszonyukat. A gyakori és élvezetes hancúrozás csak erősíti a kapcsolatot.
- A nő – ha férfi barátai az asztalnál ülnek – nem teszi az asztal közepére a tálat, hanem a férje kezébe adja. Hogy ne hajoljon be, és ne szolgáltasson alkalmat másoknak, hogy megbámulják akaratlanul is a mellét, és esetleg illetlen gondolataik támadjanak. Ha férfitársaság van, akkor a nő nem ül közéjük az asztalhoz.
Vélemény: vegyes.
Semmi rosszat nem látok abban, ha egy nő férfiak közé leüljön az asztalhoz. Viszont abban egyet értek, hogy nem illő dolog kihívó öltözékkel, viselkedéssel ingerelni azokat a férfiakat, akik nem a párunk. Az asztalra rakott ételnél ezt túlzásnak érzem, de öltözködésnél, viselkedésnél miért is lenne cél, hogy idegen férfiak legyenek fickósak, ha ránk néznek? Ettől lennénk mi jó nők? Hát, nem hinném.
- A férfi a család feje.
Vélemény: igen.
Minden szervezeti egységnek kell, hogy legyen vezetője. A családnak is. Persze, legyen demokrácia, együtt döntsenek, de legyen egy vezető, aki vitás ügyekben – mindenki érdekét figyelembe véve – meghozza a végső döntést. Tradicionális okokból a férfié ez a szerep. A férfi a család feje, vezetője, pásztora, felelőse. (Nem a basa vagy a kényúr, parancsoló!)
- A férfi nem végez házimunkát.
Vélemény: nem.
Ha a nő nem jár dolgozni, és az a feladata, hogy ellássa a családot, vagy közös megegyezés okán ezt a döntést hozták, akkor oké. Dolgozó nők viszont nem boldogulnak egyszerre mindennel (vagy ha igen, olyan fáradtak lesznek, hogy nem lesz kedvük hancúrozni, és ez senkinek se jó), ezért a férfi részvétele a házimunkában szükséges.
Nos, Te hogy látod ezeket?
Mi a véleményed?
Kíváncsi vagyok rád. Beszéljük meg!
